A Mecsekben voltunk gyalogos erdei vándortáborban

2023. június 28-án reggel indultunk el idei nagy kalandunkra, a Mecseki Erdei Vándortáborba. Pécsett már várt bennünket Vassné Papp Viktória, a mecseki útvonal felelőse, és mindenben segített a tábor első pillanatától az utolsóig. Mindenki leadta a nagy hátizsákját, mivel ez egy csomagszállításos útvonal volt, majd felszálltunk az Árpádtetőre induló helyi járatra. A tábor elfoglalása előtt még várt ránk egy 11km-es túra Árpádtetőről Sikondára.

A másnap a Melegmányi körtúrát tettük meg. A kellemesen hűvös erdei utakon fel sem tűnt, hogy a nap folyamán több mint 20km-t tettünk meg. A Nagy-Mély-völgyben jutottunk el a Kőlyuki barlanghoz, meglátogattunk több forrást, így módunkban állt a patakok élővilágának a megfigyelésére. Megcsodáltuk a Melegmányi-vízesést, a Mecsek legnagyobb mésztufalépcsős vízesését. Hazafelé bementünk a már előző napon is látott Mánfai templomba. A nyugalom és a kellemesen hűvös belső tér hatására elidőztünk itt egy félórát, majd a „Kőlyuki betérőben” még fagyiztunk, és csak utána mentünk vissza a táborba.

A harmadik nap volt a tábor egyik legaktívabb napja. Felmentünk Árpádtetőre, ahol megnéztük a MecseXplorer kiállítást, ahol interaktív eszközök segítik az élményszerű ismeretszerzést a Mecsek erdeiről, és részt vettünk egy erdei iskolai foglalkozáson, az erdők ökoszisztéma szolgáltatásával kapcsolatban. A Mecsextrém parkban, lehetőséget kaptunk arra, hogy két órán keresztül játsszunk. Boboztunk, kipróbáltuk az alpesi kötélparkot, a rodeó bikát, a kötélpiramist, a 3Dkarikát és a hófánkot. Felejthetetlen élmény volt! Árpádtetőről egy korabeli Csepel D-344-es teherautó platóján utaztunk. Mielőtt még elértük volna új táborhelyünket felmentünk a Kövestetői-kilátóba. A kilátóban kitett képek segítségével be azonosítottuk a szomszédos csúcsokat: a Szársomlyót, Misinát, a Hármashegyet és a Zengőt. Új táborhelyünkön, Zobákpusztán, vacsora után a gyerekek fociztak, kártyáztak, játszottak, és még szalonnát is sütöttünk.

A negyedik napon a Máré-vári körtúrát teljesítettük. A Hidasi-völgy felől közelítettük meg Máré-várat. A várban már idegenvezető várt ránk, aki beszélt a vár középkori történelméről, mondájáról, régészeti feltárásáról, és elmondta azt is, hogy a várban 1956-ban a „Mecseki láthatatlanok” húzták meg magukat, akik közül ketten itt haltak hősi halált. Ebben az időben ők olyan Csepel teherautón utaztak, mint az előző nap mi is. Utunk a várból a magyaregregyi erdei strandra vezetett, ahol a nagy meleg miatt jó volt egy kicsit megmártózni, majd várt még ránk közel 10km gyaloglás a táborig. Ezen az estén sem maradt el a szalonnasütés.

Az ötödik napon volt a második táborhelyváltó túránk Zobákpusztáról a Dombay-tavi Ifjúsági Táborba (15km). A Cigány-forrás mellett, majd a Pap-réten áthaladva jutottunk el Püspükszentlászlóra. Kicsi, de nagyon takaros kis település. Idegenvezető segítségével bejártuk az itt található kastélyt, megismertük a történelmét. A kastély körül elterülő arborétumban tett sétánk után megmásztuk a Mecsek-hegység legmagasabb csúcsát (682m), a Zengőt. A kilátóból gyönyörű panoráma tárult elénk. A Bazsarózsa-tanösvényen leereszkedtünk, és Pécsváradon megtaláltuk új szállásunkat. A tábor mellet a Dombay-tóban a gyerekek meg is mártóztak, és a partján lévő kondiparkban sokáig edzettek.

A hatodik napon tettük meg a Zengővárkonyi körtúrát. Először a Pécsvárad határában található szelídgesztenyésben felkerestük Rockenbauer Pál sírját, ahol beszélgettünk az életútjáról. Zengővárkonyba érve megnéztük a Szalma-Kincs-Tárat és a Míves Tojásmúzeumot. A Pécsváradi Várban idegenvezető segítségével megismertük a vár történelmét, és megtekintettük a Szent István korából való kápolnát, annak freskómaradványait, és a Szent Korona hiteles másolatát. A táborba visszaérve beszélgettünk, kártyáztunk, madarakat figyeltünk meg távcső segítségével. Július 4-én már csak összepakoltunk, és hazautaztunk.

Sok nagy szarvasbogarat láttunk, amiknek eleinte még neveket is adtunk. Havasi cincéreket, gyászcincért, gyöngyházlepkét is sokat láttunk, de a legtöbb a fehérpettyes álcsüngőlepkéből volt. Meglepően sok lábatlangyíkkal találkoztunk, valamint egy erdei siklóval, fakopáncsokkal, cinegékkel, rigókkal, denevérekkel és egy mókussal is. A történelem, a mondák elevenné váltak túráink, és beszélgetéseink során, a helyszínen pedig érthetővé vált, hogy mit miért csináltak eleink. A felszínformákat, a tájékozódás alapjait is átismételték a gyerekek. Sokat erősödtünk, hiszen egy hét alatt több mint 90 km-t tettünk meg. Különleges, felejthetetlen élményt nyújtott a tábor az idén is.

Sokan támogattak bennünket a tábor megszervezésében, előkészítésében és lebonyolításában. Köszönjük a sok segítséget az Országos Erdészeti Egyesületnek, Vassné Papp Viktória útvonalfelelősnek, a Törökszentmiklósi Önkormányzatnak, a „Zöld Utat a Tudáshoz!” Alapítványnak, az iskolavezetésnek, és természetesen a szülőknek!