2024. június 26-án indultunk el Törökszentmiklósról 33 gyerekkel idei nagy kalandunkra, a Zempléni Erdei Vándortáborba. Vonattal, majd bérelt busszal jutottunk el Pálházára, a vízimalomba. Itt megvendégeltek bennünket kenyérlángossal, és házigazdánk bemutatta nekünk a malmot. Ezt követően felszálltunk a kisvasútra, ami Rostallón tett le bennünket. Itt volt első táborhelyünk. A gyerekek gyorsan felderítették a környéket, a patakot, az utakat, az erdőt. Sötétedés után érkezett a meglepetés: a szentjánosbogarak rajzása. Feledhetetlen élmény volt.
A második napon a Nagy-Péter-mennykő körtúrát tettük meg. Még napsütéses időben indultunk el, de néhány kilométert megtéve esni kezdett az eső. Akkorra állt el az eső, mire a Nagy-Péter-mennykőre kiértünk. A völgyekben még felhők úsztak, a páratartalom még nagyon magas volt, de a kilátás lélegzetelállító volt. A Mlaka-rét érintésével az Ördög-völgyben át tértünk vissza táborhelyünkre.
A harmadik napon volt az első táborhelyváltó túránk. Reggel először a Rostallói Ökotudatos Nevelési Központba (RÖNK) vitt az utunk. Egy erdei iskolai, és egy kézműves foglalkozáson vettünk részt. Az erdei iskolai foglalkozáson egy erdész a RÖNK kiállító termében az erdei kisvasút történetéről, és a Zempléni-hegység erdeinek növény- és állatvilágáról mesélt nekünk. A kiállítóterem interaktív játékaival is jót játszottak a gyerekek. A kézműves foglalkozáson pirográfiával foglalkoztunk. Kis falapokra először mintát rajzoltunk, majd pirográf segítségéből beleégettük a fába. Csepergő esőben a Kemence-patakot követve jutottunk el Gerendás-rétre. Ez egy igazi nomád táborhely, katonai sátrakkal, épített kiülővel és egy kis bivak szállással.
A negyedik napon a Mlaka-réti körtúrát teljesítettük. Gerendás-rétről akadályokkal teli úton jutottunk el a Mlaka-rétre. Kicsit megpihentünk, majd egy erősen emelkedő szakaszon át jutottunk fel Sólyom-bérc szirtjeihez. Ez egy csodaszép, több mint 20 méteres meredek sziklafalakkal határolt természetes kilátóhely, így itt elidőztünk egy darabig. Jól látható innen a Regéci vár is. Innen utunk Kerek-kőre vezetett, onnan pedig vissza a táborhelyre.
Az ötödik nap nagyon korán kezdődött. Hajnalban visszamentünk Kerek-kőre, hogy megnézzük a napfelkeltét. Időben érkeztünk, így minden lépését, és színárnyalatát megcsodálhattuk ennek a mindennapi, mégis ritkán látott csodának. Közben hallgattuk a korai madarak hangjait, és néztük a körülöttünk csapongó szitakötők tucatjait. Hatóra előtt már vissza is értünk a táborba. Reggeli után részt vettünk egy vadászkutya bemutatón. A gyerekek nagyon figyeltek, ami nem is csoda, hiszen rengeteg érdekes dologról beszélt előadónk. Hamarosan tovább indultunk következő szálláshelyünkre. Először a Fekete Péter-forrást néztük meg, majd az Eszkála-rét és a Zsidó-rét érintésével érkeztünk meg az Újhutai Ifjúsági Táborba.
A hatodik napon reggel elindultunk a Regéci várhoz. Újhután buszra szálltunk, és utunk első 4,5 km-ét így tettük meg. Ezután a Rákóczi kerékpáros túraútvonalat követtük. A várban végigjártuk az öregtorony összes szintjét és termét, bementünk a keleti palotaszárny termeibe, hogy a középkorban itt élt emberek életével minél jobban megismerkedhessünk. Megpihentünk a várudvaron, és felmásztunk a vár még felújítatlan szárnyán lévő déli bástya magas szirtjére is. Visszafelé elhaladtunk Tölgyes-tető és a Zabaria-hegy mellett. Visszafelé nézve a vár gyönyörűen rajzolódott ki előttünk. Visszafelé elkapott bennünket egy vihar, de szerencsénk volt, mert éppen volt ott egy esőbeálló, ahol kivártuk a vihar végét. Este az ebédlőben tartottunk egy táborzáró megbeszélést egy kis vetélkedővel. Ennek a programnak a végén adta át a vándorbotot útvonalfelelősünk Kántor Zoltánnak, aki talpraesettségével, jó tájékozódó képességével és bátorságával érdemelte ki azt.
Az utolsó napon már csak a Nagyduglaszoshoz mentünk ki, azután hazautaztunk.
Ebben az évben is új helyszínre, a Zemplénbe vitt az utunk. Nagyon sok új dolgot láttunk, és tapasztaltunk meg az egy hét során, sokat tanultunk biológiából, földrajzból és történelemből. A tájékozódás alapjait is megtanulták, és átismételték a gyerekek, a túrák során sokszor ők vezették a csoportot. Sokat erősödtünk, hiszen egy hét alatt 95 km-t tettünk meg. Különleges, felejthetetlen élményt nyújtott az idei tábor is.
Sokan segítettek, támogattak bennünket a tábor megszervezésében, előkészítésében és lebonyolításában. Köszönjük a sok segítséget az Országos Erdészeti Egyesületnek, Pál János Viktor útvonalfelelősnek, a Törökszentmiklósi Önkormányzatnak, a „Zöld Utat a Tudáshoz!” Alapítványnak, az iskolavezetésnek, és természetesen a szülőknek!
Kovács Judit
táborvezető
Dokumentumtár
Hírek
Videók
Sport
Tehetségprogram
Ökoprogram
