’Csepp a tengerben,
Tenger a cseppben…’
Nem igazán örültünk annak, hogy október 18-án, szombaton is kell jönni iskolába, de tudtuk, hogy egy nappal hosszabb lesz az őszi szünetünk… Már ez a gondolat is fokozta hálánkat… Ugyanis ez a nap a törökszentmiklósi Kölcsey iskolában hálaadó nap volt.
Először a felsősök, majd a következő órában az alsósok hallottak tájékoztatást iskolalelkészünktől arról, hogy miért fontos, hogy legyen egy nap, amikor ünnepélyesen összegyűjtjük hála okainkat visszatekintve az elmúlt évre. És miért más a Hálaadónap, mint az amerikai hálaadás ünnepe.
Már a hét előző napjain alsósaink, és mindazok akik tanulószobai foglalkozáson vesznek részt, játékos formában és különféle kézműves tevékenységben is a hálát adtak.
Ezt koronázta meg a szombati nap amikor kicsik-nagyok, diákok és munkatársak is az iskola egyenpólóját viselték, ezzel is kifejezve, hogy a hálaadásban, hálamondásban is összetartozunk.
Teréz anya mondta, hogy sekélyebb a tenger, anélkül a csepp nélkül, amit mi nem teszünk hozzá a segítséghez. Diákjaink egy-egy „cseppre” írták fel hála gondolatukat, amelyet egy kartonlapra helyeztek fel sokféle formában, ezzel is növelve a keresztyének „hálaadó-tengerét.”
A „hálaadás tengere” pedig áthatja szívünket: mi is hálásak vagyunk, akarunk lenni.
Ezek a cseppek kiállításra kerültek iskolánk aulájában, ahol láthatják egymás munkáit a gyerekek, felnőttek – hálatengert alkotva a 17 osztály 500 diákja.
50. Zsoltár 23. verse szerint: Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.
Kölcseyben minden évben frissítjük: Mi is hálásak vagyunk!